Ajánlott böngészők: IE 5-6 stb.

 

 
 

 

BÁLINT LEVELE TÉLAPÓNAK

 

Édes, kedves Öregapó!

Azért írok levelet,

mert már régen találkoztunk

- egy éve is lehetett...

 

Képeslapban láttam rólad

néhány színes, szép fotót,

képed alá azt volt írva:
Várjuk már a Télapót!

 

Kedves, öreg Télapóka!

Szemernyit sem változtál.

Arcod most is olyan kedves,

hasadig ér a szakáll.

 

Én megnőttem, s jövő őszre

nagycsoportba léphetek.

Hogy megismerj, s ne tévedj el,

küldök neked képeket.

 

 

DECEMBERBEN

 

Zúzmarázó ágak alatt,

december havában,

ősz apóka rója útját

tűzpiros ruhában.

 

Meghívja a Karácsonyt is,

bőkezű vendégnek.

Gyertyafényes asztalunknál

mindketten elférnek.

 

 

 

KÉSZÜLŐDIK A TÉLAPÓ

 

Havas hegyek, bércek alatt,

zúgó erdő szegletén,

ott, ahol kis patak szalad:
ősz apóka éldegél.

 

Takaros kis háza körül

nagy volt a sürgés-forgás,

egész évben ajándékot

készített a Mikulás.

 

Nem egyedül - sok kis társsal -

mert mindenki segített,

erdőlakók már egymásnak

adták át a kilincset.

 

Tarka-barka könyvecskéket

nyomtattak az őzikék -

az erdei lombok alatt

készült a sok kedves kép.

 

Erdőbéli tündérlányok

festették a képeket,

apró, pajkos kis manócskák

faragták a rímeket.

 

Csomagokba a mogyorót

kis mókuskák gyűjtötték,

közben a kis pocakjukat

alaposan megtömték.

 

Manó apók kis kocsikat

csiszolgatták, faragták,

Manó anyók a babáknak

készítettek rokolyát.

 

Tündérlányok a babákat

szépen felöltöztették,

orcájukat, kis szájukat

piros színre festették.

 

Labdákat és léggömböket

kis nyulacskák pingáltak,

piros fejű, kis harkályok

szerelték a hintákat.

 

Minden gyermek neve mellé

került már egy kis pipa,

azt jelenti, decemberre

elkészült a csomagja.

 

Télapóka ott pihenget

kertjében egy kis padon.

Rénszarvasok eszegetnek

mellette a friss havon.

 

Háza körül foltos őzek,

és büszke rénszarvasok...

Etetgeti reggel őket

és az arca felragyog:

 

- Tudjátok, hogy december van? -

s megfújta jól a sípját.

Zúgás-búgás, csilingelés

hallatszott az erdőn át.

 

Háza mellett percek alatt

nagy zsivaj és nyüzsgés lett,

szárnyra kelt a sok kis tündér,

még egy manó sem késett.

 

- Barátaim, segítsetek! -

kérte őket Télapó.

- Gyorsan, fürgén rakodjunk fel,

mindjárt hullni kezd a hó!

 

A sok csomag, szép ajándék

megtöltötte a házat.

Mire mind a szánba kerül,

fordulhatunk vagy százat.

 

Ezer tündér, és kismanó

sürgött-forgott, rakodott,

s percek alatt felpakolta

a sok tarka csomagot.

 

Minden kedves erdőlakó

arca vígan felragyog:

- Szereztünk a gyerekeknek

ma újra egy szép napot.

 

Télapóka a szánjában

szépen elhelyezkedett,

s elindult a szarvasokkal,

várta Őt a sok gyerek.

 

 

MIKULÁS - KÖSZÖNTŐ

 

Édes, kedves Mikulás,

köszöntünk most téged.

Eljöttél az idén is,

ahogy megígérted.

 

Látjuk, hogy a tartásod

teli zsáktól görnyedt.

Rakd le nehéz puttonyod,

pihenj meg egy csöppet!

Sok-sok színes ajándék

nyomja fáradt vállad.

Tudjuk, hogy a Világot

több százszor bejártad.

 

Tudjuk, hogy a szánoddal

tovasiklasz újra.

Néhány darab sütivel

gyűjts erőt az útra.

 

 

 

HOL A SZÁNOD TÉLAPÓ?

Télapóka, hol a szánod?

Mivel járod a világot?

E hatalmas puttony alatt csoda,

hogy még le nem szakadt.

 

Szeretnéd, hogy könnyebb legyen?

Csökkenthetünk a terheden.

Rakd ki a sok színes könyvet,

úgy a zsákod hidd el, könnyebb.

 

Ülj le kicsit ide, mellénk!

Mesélj nékünk! Úgy szeretnénk.

Míg a teád iszogatod,

megpihennek a szarvasok.

 

Hogy később majd új erővel,

versenyt szállj a hófelhővel.

Jövő télen megint várunk.

Pihenj meg egy csöppet nálunk.

 

 

 

A VENDÉG

Víg, mosolygós öreg bácsi,

hófehér a szakálla,

hátán nehéz batyut cipel,

nem túl gyors a járása.

 

Magas hóban, lassan lépdel,

földig ér a kabátja.

Szereti Őt minden gyerek,

akad is sok barátja.

 

Minden évben ellátogat

hozzád is egy éjszaka.

Amíg alszol, ajándékot

tesz neked az ablakba.

 

Szereti a gyerekeket,

arca piros, mosolygó.

Biztosan már kitaláltad:

Ő a kedves Télapó.

 

Suttognak a fák, a bokrok,

s erdőben az állatok...

Azt suttogják, hogy ma éjjel

vendég járt ott nálatok.

 

Míg az éjjel aludtatok

békésen a mackóval,

addig egy ősz öregember

állt meg egy nagy szánkóval.

 

Úgy látták, hogy ismerős volt,

biztos Te is ismered.

Ő az, aki Miklós napkor

ajándékot hoz neked.

 

Mindenki csak úgy ismeri,

Ő az öreg Télapó.

Zsákja teli ajándékkal,

van ám benne minden jó!

 

 

 

ÁLOM

 

Éj sötétjében

ringat az álom,

álmomban én is

Télapót várom.

 

Reggelre foszlik,

illan az álom:

Télapó jár itt,

rénszarvas szánon.

 

Tündérek szőtték

nagy, barna zsákját,

szellő lengette

hosszú kabátját.

 

Orcája kedves,

ősz haja bársony.

Indul már hozzám,

boldogan várom.

 

 

 

TÉLAPÓ AZ OVIBAN 

Tavaly télen az oviban

nálunk járt a Télapó.

Arca kedves és mosolygós,

haja fehér, mint a hó.

 

Egymás után minden ovis

a térdére ülhetett.

Nagyon meg voltunk hatódva,

s úgy mondtuk a verseket.

 

Télapóka mesélt nekünk,

s készült rólunk egy fotó.

Mivel nekem nagyon kedves,

szobám falán látható.

 

Amikor a képre nézek

eszembe jut, mit mondott:
- Egy év múlva újra jövök,

s hozok nektek csomagot.

 

Eltelt egy év, december van,

s készülünk az oviban:
verseket és dalt tanulunk,

s előadjuk majd vígan.

 

Ha betoppan, dallal várjuk

kedves öreg Télapót.

Reméljük, hogy úgy, mint tavaly,

most is hoz majd minden jót.

 

 

 

CSILLAGFÉNY CSILLAN 

 

Csillagfény csillan, Hold süt a tájra,

fényárban úszik Télapó szánja.

Hat kicsi szarvas szán elé fogva...

patkójuk csillog, szikrákat szórva.

 

Apró patácskák halkan suhannak,

alszanak éjjel városok, falvak.

Gyermekek álma reggelre elszáll,

ősz Télapó járt éjjel a háznál.

 

 

LASSAN SÉTÁL 

Lassan sétál Télapóka,

tele van a puttonya.

Kiosztja az ajándékot,

s visszaül a szánkóba.

 

Rénszarvasok repítik Őt,

s kísérik a fellegek.

Jövőre majd újra eljön,

ha jók lesztek gyerekek.

 

 

HIDEG SZÉL FÚJ? 

 

Hideg szél fúj, hull a hó,

hó - kabát a fákon.

A kis cinke didereg,

megbújik az ágon.

 

Őzike az erdőben

magas hóban baktat.

megnézi az etetőt:
van-e benne abrak?

 

Milliónyi pelyhecske

lengedez a tájra...

Decemberben mindenki

a Télapót várja.

 

 

 

DECEMBERI HÓESÉSBEN 

 

Decemberi hóesésben

nem látni a kék eget.

Dalos kedvű Télapóka

jéghegyek közt lépeget.

 

Örömében nagyot rikkant,

siklik a szán a havon.

Integessünk gyorsan neki!

Itt a remek alkalom.

 

Rakjuk ki a kiscsizmákat,

bakancsot az ablakba.

Amíg mindet telerakja,

vigyázunk a szarvasra.

 

Megetetjük friss szénával,

az úton ne éhezzen.

Hogy a többi kisgyerekhez

nehogy késve érkezzen.

 

Tekerjünk a nyaka köré

gyengéden egy nagy sálat.

Ebben a zord hóviharban

véletlenül megfázhat.

 

Ha odafenn tüsszentene,

leesne a Télapó.

Hogy cipelné a puttonyát?

Köldökég ér a hó.

 

Ez a kedves ősz apóka

sok törődést érdemel.

Annyi csokit hozott ismét,

alig -alig férnek el.

 

 

CSILINGELNEK A CSENGŐK? 

 

Csilingelnek a csengők

az erdei laknál.

Télapóka rakodik,

majd a bakra felszáll.

 

Erdők felett repíti

sok kis útitársa.

Hat kedves kis rénszarvast

fogott be a szánba.

 

Vígan szállnak fel vele

a csillagos égig.

Csillagok az útjukat

fényükkel kísérik.

 

Nagymedve és fiastyúk,

s még ezernyi csillag

ragyog nekik, hogy lássák

a végét az útnak

 

 

ŐSZ APÓKA 

 

Sok száz csillag ragyog már,

a vén Hold is felkelt.

Pislákolva figyelnek

egy ősz, öreg embert.

 

Ősz apóka szánjánál

csomagokat rámol:

sok tarka kis dobozkát

cipel ki a házból.

 

Csillagocskák ismerik,

vagy száz éve látják:

decemberben felveszi

tűzpiros kabátját.

 

Világjáró csizmáit

lábaira húzza,

s nagy szájával indul már

Föld körüli útra.

 

Egész éjjel utazik,

s mire a Nap felkel

visszatér a szánjával

az ősz, öreg ember.

 

 

 

SZÓL A CSENGŐ 

Hó-országban van a háza,

ősz szakállát hűs szél rázza.

Nagy puttonyát telerakta,

roskadozik is alatta.

 

Szól a csengő, ide hallgass!

Szaporán fut hat rénszarvas.

Felszállnak a magas égig,

hófelhőket is elérik.

 

 

 

MIKULÁS AZ ERDŐBEN 

 

Hegyek csúcsán fehér sapka,

fenyőfákon hó-kabát...

Távolban egy öreg apó

cipelgeti puttonyát.

 

Apókának a szakálla

már a térdét verdesi.

Biztos nehéz a nagy puttony,

néha - néha leteszi.

 

Kicsit megáll, szusszan egyet,

majd elindul, s megy tovább.

Kíváncsiak vagytok ugye,

mit is rejthet az a zsák?

 

Feje felett a fenyőág

hajladozik, megzörren.

Miért kelt útra a bácsika

ilyen cudar időben?

 

Netán sürgős dolga akadt,

amely nem tűr halasztást?

Biztos ti is láttatok már

piros ruhás Mikulást...

 

Nagy kabátja havat söpri,

talpa alatt hó ropog,

ősz fején egy meleg sapka,

jobb kezében kampós bot.

 

Rénszarvasok repítették

felhők között a szánon,

s óvatosan le is tették

erdő széli tisztáson.

 

Az erdei kis lakóknak

meglepetést tartogat.

Zsákjában sok eleség van:
kukorica, dió, makk...

 

Reggel, mikor felébrednek,

örülnek az állatkák...

Tele van az etetőjük,

van benne sok finomság.

 

Ezt a kedves ősz apókát

minden állat ismeri.

Hálából a sok kismadár

füttykoncertet ad neki.

 

Mikulás is nevet, boldog,

hogy örömet szerezhet...

Búcsút int az állatoknak,

várja őt még sok gyerek.

 

 

TÉLAPÓ

 

Nagy hó alatt roskadoznak

az erdei fenyőfák,

s azt susogják, hogy valaki

erre repül - úgy hallják.

 

Minden évben decemberben

erre siklik egy nagy szán.

Rajta ül egy öreg bácsi,

dér van hosszú szakállán.

 

Szánon siklik, repül tova

ez az öreg bácsika.

Ki ébren van éjszakánként

talán meg is láthatja.

 

Télapónak szólítják Őt,

s hófehér a szakálla...

Decemberben a Világot

szánkójával bejárja.

 

Ruhája sem hétköznapi:

piros, fehér szőrmével.

Kezében egy szép nagy album:

tele sok kis fényképpel.

 

Minden képen egy kisgyermek,

túloldalán sok szöveg...

Oda írták a gyerekek,

mit hozzon a jó öreg.

 

Repítik a rénszarvasok

telepakolt szánkóját.

Miközben ő jegyzeteli:

kinek mit vitt, és hol járt?

 

Fényes szánján ezer játék:

babák, könyvek, sok labda...

Késő éjjel a bakancsba,

s csizmák mellé berakja.

 

 

 

TÉLAPÓ A KANDALLÓBAN

Nagyanyóék szobájában

áll egy öreg kandalló.

Azt mesélik: már száz éve

ott jár be a Télapó.

 

Nagy szánjával erre repül,

megáll fent a ház felett...

Míg apóka csomagot oszt,

szánja ház felett lebeg.

 

Kéményen át kandallóba

érkezik meg apóka...

Kormos is lesz a szakálla -

majd megmosdik a hóba...

 

Tudja, hogy e szép mesterség

néha gonddal, bajjal jár.

Várja Őt még sok száz gyermek,

s mindjárt itt a hajnal már.

 

 

 

TÉLAPÓKA AZ ÁGYAMNÁL

Képeskönyvet nézegettem,

benne tarka képeket.

S amíg néztem, olvasgattam,

lehunytam a szememet.

 

Elaludtam, s azt álmodtam:
könyvecskémből a képek

kisétáltak szobácskámba,

és az összes feléledt.

 

Télapóka ágyamnál ült,

s víg meséket olvasott...

Mese végén asztalkámra

helyezett egy csomagot.

 

Kedves, kicsiny tündérlánykák

rajzoltak és festettek,

s a mikuláscsomag mellé

letettek egy kis könyvet.

 

Apró, pajkos kis manócskák

csiszoltak és faragtak?

Kis ágyacskát készítettek

alvós -  Panna babámnak.

 

Korán reggel felébredtem,

s nem hittem a szememnek...

Álmomból az ajándékok

szekrénykémen hevertek.

 

 

 

GYERE KICSIT GYORSABBAN!

 

Kedves öreg apóka!

Hiányzol már nékünk!

Gyere kicsit gyorsabban!

minden arra kérünk.

 

Jó lenne, ha idén is

sok játékot hoznál,

s letennéd a puttonyod

a játékos polcnál.

 

Kitennéd a babákat,

autókat, könyvet...

Hidd el, hogy a puttonyod

utána már könnyebb.

 

Emlékszem, hogy tavaly is

sokat autóztunk,

elmondtál egy szép mesét,

és együtt daloltunk.

 

Az idén is tanultunk

néhány kis dalt néked.

Gyere kicsit gyorsabban!

Ugye megígéred?

 

 

 

APRÓ, ÖREG APÓKA

 

Nagy botjára támaszkodik

apró, öreg apóka.

Szakállát a szél cibálja,

lépte ropog a hóba...

 

Hátán nehéz puttonyt cipel,

görnyedve jár alatta.

Nagy zsákjából kikandikál

sok-sok édes falatka.

 

 

 

ISMEREK EGY ŐSZ APÓKÁT

  

Ismerek egy ősz apókát:

nagy szakálla hófehér,

piroslik a ruha rajta,

nagykabátja földig ér.

 

Hó-országban van a háza,

ahol térdig ér a hó.

Biztosan már kitaláltad:
ő a kedves Télapó.

 

Hamarosan eljön hozzád,

hogyha jó gyerek leszel,

s ablakodba tiszta csizmát,

kis cipőcskét kiteszel.

 

 

        

TÉLAPÓ A HÓFELHŐK KÖZÖTT 

 

Elindult az ősz apóka

hó - sisakos  házából...

Magasan a felhők közül

lenézett a szánjából.

 

Kopár volt a rét, az erdő,

didergett az almafa.

Nem volt puha takarója,

csak néhány szem zúzmara.

 

Odaterelt néhány felhőt:

szórják szét a pelyheket...

Hisz december akkor szép,

ha szánkóznak a gyerekek.

 

Megrázta a fellegeket:

nagy pelyhekben hullt a hó.

Fehér bunda lett a tájon -

szánon siklott Télapó.

 

 


 

 

 

Klikk ide!

 

Video-DVD-Centrum Toplista Magyar Honlap LinkekVideo-DVD-Centrum Toplista

free hit counter
hit counter