|
BÁLINT LEVELE
TÉLAPÓNAK
Édes, kedves Öregapó!
Azért írok levelet,
mert már régen
találkoztunk
- egy éve is
lehetett...
Képeslapban láttam rólad
néhány színes, szép
fotót,
képed alá azt volt írva:
Várjuk már a
Télapót!
Kedves, öreg Télapóka!
Szemernyit sem
változtál.
Arcod most is olyan
kedves,
hasadig ér a
szakáll.
Én megnőttem, s jövő őszre
nagycsoportba léphetek.
Hogy megismerj, s ne tévedj
el,
küldök neked
képeket.
DECEMBERBEN
Zúzmarázó ágak alatt,
december havában,
ősz apóka rója útját
tűzpiros
ruhában.
Meghívja a Karácsonyt is,
bőkezű vendégnek.
Gyertyafényes asztalunknál
mindketten
elférnek.
KÉSZÜLŐDIK A
TÉLAPÓ
Havas hegyek, bércek
alatt,
zúgó erdő szegletén,
ott, ahol kis patak
szalad:
ősz apóka
éldegél.
Takaros kis háza körül
nagy volt a
sürgés-forgás,
egész évben ajándékot
készített a
Mikulás.
Nem egyedül - sok kis
társsal -
mert mindenki segített,
erdőlakók már egymásnak
adták át a
kilincset.
Tarka-barka könyvecskéket
nyomtattak az őzikék -
az erdei lombok alatt
készült a sok kedves
kép.
Erdőbéli tündérlányok
festették a képeket,
apró, pajkos kis manócskák
faragták a
rímeket.
Csomagokba a mogyorót
kis mókuskák
gyűjtötték,
közben a kis pocakjukat
alaposan
megtömték.
Manó apók kis kocsikat
csiszolgatták,
faragták,
Manó anyók a babáknak
készítettek
rokolyát.
Tündérlányok a babákat
szépen felöltöztették,
orcájukat, kis szájukat
piros színre
festették.
Labdákat és léggömböket
kis nyulacskák
pingáltak,
piros fejű, kis harkályok
szerelték a
hintákat.
Minden gyermek neve mellé
került már egy kis pipa,
azt jelenti, decemberre
elkészült a
csomagja.
Télapóka ott pihenget
kertjében egy kis padon.
Rénszarvasok eszegetnek
mellette a friss
havon.
Háza körül foltos őzek,
és büszke
rénszarvasok...
Etetgeti reggel őket
és az arca
felragyog:
- Tudjátok, hogy december
van? -
s megfújta jól a sípját.
Zúgás-búgás, csilingelés
hallatszott az erdőn
át.
Háza mellett percek alatt
nagy zsivaj és nyüzsgés
lett,
szárnyra kelt a sok kis
tündér,
még egy manó sem
késett.
- Barátaim, segítsetek!
-
kérte őket Télapó.
- Gyorsan, fürgén rakodjunk
fel,
mindjárt hullni kezd a
hó!
A sok csomag, szép ajándék
megtöltötte a
házat.
Mire mind a szánba
kerül,
fordulhatunk vagy
százat.
Ezer tündér, és kismanó
sürgött-forgott,
rakodott,
s percek alatt felpakolta
a sok tarka
csomagot.
Minden kedves erdőlakó
arca vígan
felragyog:
- Szereztünk a
gyerekeknek
ma újra egy szép
napot.
Télapóka a szánjában
szépen elhelyezkedett,
s elindult a
szarvasokkal,
várta Őt a sok
gyerek.
MIKULÁS - KÖSZÖNTŐ
Édes, kedves
Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy
megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy
csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor
bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az
útra.
HOL A SZÁNOD
TÉLAPÓ?
Télapóka, hol a szánod?
Mivel járod a világot?
E hatalmas puttony alatt
csoda,
hogy még le nem
szakadt.
Szeretnéd, hogy könnyebb
legyen?
Csökkenthetünk a
terheden.
Rakd ki a sok színes
könyvet,
úgy a zsákod hidd el,
könnyebb.
Ülj le kicsit ide, mellénk!
Mesélj nékünk! Úgy
szeretnénk.
Míg a teád iszogatod,
megpihennek a
szarvasok.
Hogy később majd új erővel,
versenyt szállj a
hófelhővel.
Jövő télen megint
várunk.
Pihenj meg egy csöppet
nálunk.
A VENDÉG
Víg, mosolygós öreg
bácsi,
hófehér a szakálla,
hátán nehéz batyut
cipel,
nem túl gyors a
járása.
Magas hóban, lassan
lépdel,
földig ér a kabátja.
Szereti Őt minden
gyerek,
akad is sok
barátja.
Minden évben ellátogat
hozzád is egy éjszaka.
Amíg alszol, ajándékot
tesz neked az
ablakba.
Szereti a gyerekeket,
arca piros, mosolygó.
Biztosan már kitaláltad:
Ő a kedves
Télapó.
Suttognak a fák, a
bokrok,
s erdőben az
állatok...
Azt suttogják, hogy ma
éjjel
vendég járt ott
nálatok.
Míg az éjjel aludtatok
békésen a mackóval,
addig egy ősz öregember
állt meg egy nagy
szánkóval.
Úgy látták, hogy ismerős
volt,
biztos Te is ismered.
Ő az, aki Miklós napkor
ajándékot hoz
neked.
Mindenki csak úgy
ismeri,
Ő az öreg Télapó.
Zsákja teli ajándékkal,
van ám benne minden
jó!
.gif)
ÁLOM
Éj sötétjében
ringat az álom,
álmomban én is
Télapót
várom.
Reggelre foszlik,
illan az álom:
Télapó jár itt,
rénszarvas
szánon.
Tündérek szőtték
nagy, barna zsákját,
szellő lengette
hosszú
kabátját.
Orcája kedves,
ősz haja bársony.
Indul már hozzám,
boldogan
várom.
TÉLAPÓ AZ OVIBAN
.gif)
Tavaly télen az oviban
nálunk járt a Télapó.
Arca kedves és
mosolygós,
haja fehér, mint a
hó.
Egymás után minden ovis
a térdére ülhetett.
Nagyon meg voltunk
hatódva,
s úgy mondtuk a
verseket.
Télapóka mesélt nekünk,
s készült rólunk egy
fotó.
Mivel nekem nagyon
kedves,
szobám falán
látható.
Amikor a képre nézek
eszembe jut, mit mondott:
- Egy év múlva újra
jövök,
s hozok nektek csomagot.
Eltelt egy év, december
van,
s készülünk az oviban:
verseket és dalt
tanulunk,
s előadjuk majd
vígan.
Ha betoppan, dallal várjuk
kedves öreg Télapót.
Reméljük, hogy úgy, mint
tavaly,
most is hoz majd minden
jót.
CSILLAGFÉNY
CSILLAN
Csillagfény csillan, Hold
süt a tájra,
fényárban úszik Télapó
szánja.
Hat kicsi szarvas szán elé
fogva...
patkójuk csillog, szikrákat
szórva.
Apró patácskák halkan
suhannak,
alszanak éjjel városok,
falvak.
Gyermekek álma reggelre
elszáll,
ősz Télapó járt éjjel a
háznál.
LASSAN SÉTÁL
Lassan sétál Télapóka,
tele van a puttonya.
Kiosztja az ajándékot,
s visszaül a
szánkóba.
Rénszarvasok repítik Őt,
s kísérik a fellegek.
Jövőre majd újra eljön,
ha jók lesztek
gyerekek.
.gif)
HIDEG SZÉL FÚJ?
Hideg szél fúj, hull a
hó,
hó - kabát a fákon.
A kis cinke didereg,
megbújik az
ágon.
Őzike az erdőben
magas hóban baktat.
megnézi az etetőt:
van-e benne
abrak?
Milliónyi pelyhecske
lengedez a
tájra...
Decemberben mindenki
a Télapót várja.
DECEMBERI
HÓESÉSBEN
Decemberi hóesésben
nem látni a kék eget.
Dalos kedvű Télapóka
jéghegyek közt
lépeget.
Örömében nagyot rikkant,
siklik a szán a havon.
Integessünk gyorsan
neki!
Itt a remek
alkalom.
Rakjuk ki a kiscsizmákat,
bakancsot az ablakba.
Amíg mindet telerakja,
vigyázunk a
szarvasra.
Megetetjük friss szénával,
az úton ne éhezzen.
Hogy a többi kisgyerekhez
nehogy késve
érkezzen.
Tekerjünk a nyaka köré
gyengéden egy nagy
sálat.
Ebben a zord hóviharban
véletlenül
megfázhat.
Ha odafenn tüsszentene,
leesne a Télapó.
Hogy cipelné a puttonyát?
Köldökég ér a
hó.
Ez a kedves ősz apóka
sok törődést érdemel.
Annyi csokit hozott ismét,
alig -alig férnek
el.
CSILINGELNEK A
CSENGŐK?
Csilingelnek a csengők
az erdei laknál.
Télapóka rakodik,
majd a bakra
felszáll.
Erdők felett repíti
sok kis útitársa.
Hat kedves kis
rénszarvast
fogott be a
szánba.
Vígan szállnak fel vele
a csillagos égig.
Csillagok az útjukat
fényükkel
kísérik.
Nagymedve és fiastyúk,
s még ezernyi csillag
ragyog nekik, hogy
lássák
a végét az
útnak
ŐSZ APÓKA
Sok száz csillag ragyog
már,
a vén Hold is felkelt.
Pislákolva figyelnek
egy ősz, öreg
embert.
Ősz apóka szánjánál
csomagokat rámol:
sok tarka kis dobozkát
cipel ki a
házból.
Csillagocskák ismerik,
vagy száz éve látják:
decemberben felveszi
tűzpiros
kabátját.
Világjáró csizmáit
lábaira húzza,
s nagy szájával indul
már
Föld körüli
útra.
Egész éjjel utazik,
s mire a Nap felkel
visszatér a szánjával
az ősz, öreg
ember.
SZÓL A CSENGŐ
Hó-országban van a háza,
ősz szakállát hűs szél
rázza.
Nagy puttonyát
telerakta,
roskadozik is
alatta.
Szól a csengő, ide
hallgass!
Szaporán fut hat
rénszarvas.
Felszállnak a magas
égig,
hófelhőket is
elérik.
MIKULÁS AZ
ERDŐBEN
Hegyek csúcsán fehér
sapka,
fenyőfákon
hó-kabát...
Távolban egy öreg apó
cipelgeti
puttonyát.
Apókának a szakálla
már a térdét verdesi.
Biztos nehéz a nagy
puttony,
néha - néha
leteszi.
Kicsit megáll, szusszan
egyet,
majd elindul, s megy
tovább.
Kíváncsiak vagytok ugye,
mit is rejthet az a
zsák?
Feje felett a fenyőág
hajladozik, megzörren.
Miért kelt útra a bácsika
ilyen cudar
időben?
Netán sürgős dolga
akadt,
amely nem tűr
halasztást?
Biztos ti is láttatok már
piros ruhás
Mikulást...
Nagy kabátja havat
söpri,
talpa alatt hó ropog,
ősz fején egy meleg
sapka,
jobb kezében kampós
bot.
Rénszarvasok repítették
felhők között a szánon,
s óvatosan le is tették
erdő széli tisztáson.
Az erdei kis lakóknak
meglepetést tartogat.
Zsákjában sok eleség van:
kukorica, dió,
makk...
Reggel, mikor
felébrednek,
örülnek az
állatkák...
Tele van az etetőjük,
van benne sok
finomság.
Ezt a kedves ősz apókát
minden állat ismeri.
Hálából a sok kismadár
füttykoncertet ad
neki.
Mikulás is nevet,
boldog,
hogy örömet
szerezhet...
Búcsút int az
állatoknak,
várja őt még sok
gyerek.
TÉLAPÓ
Nagy hó alatt
roskadoznak
az erdei fenyőfák,
s azt susogják, hogy
valaki
erre repül - úgy
hallják.
Minden évben decemberben
erre siklik egy nagy
szán.
Rajta ül egy öreg bácsi,
dér van hosszú szakállán.
Szánon siklik, repül
tova
ez az öreg bácsika.
Ki ébren van
éjszakánként
talán meg is
láthatja.
Télapónak szólítják Őt,
s hófehér a
szakálla...
Decemberben a Világot
szánkójával
bejárja.
Ruhája sem hétköznapi:
piros, fehér szőrmével.
Kezében egy szép nagy
album:
tele sok kis
fényképpel.
Minden képen egy
kisgyermek,
túloldalán sok
szöveg...
Oda írták a gyerekek,
mit hozzon a jó
öreg.
Repítik a rénszarvasok
telepakolt szánkóját.
Miközben ő jegyzeteli:
kinek mit vitt, és hol
járt?
Fényes szánján ezer
játék:
babák, könyvek, sok
labda...
Késő éjjel a bakancsba,
s csizmák mellé
berakja.
.gif)
TÉLAPÓ A
KANDALLÓBAN
Nagyanyóék szobájában
áll egy öreg kandalló.
Azt mesélik: már száz
éve
ott jár be a
Télapó.
Nagy szánjával erre
repül,
megáll fent a ház
felett...
Míg apóka csomagot oszt,
szánja ház felett
lebeg.
Kéményen át kandallóba
érkezik meg
apóka...
Kormos is lesz a szakálla
-
majd megmosdik a
hóba...
Tudja, hogy e szép mesterség
néha gonddal, bajjal
jár.
Várja Őt még sok száz
gyermek,
s mindjárt itt a hajnal már.
TÉLAPÓKA AZ
ÁGYAMNÁL
Képeskönyvet nézegettem,
benne tarka képeket.
S amíg néztem,
olvasgattam,
lehunytam a
szememet.
Elaludtam, s azt
álmodtam:
könyvecskémből
a képek
kisétáltak szobácskámba,
és az összes
feléledt.
Télapóka ágyamnál ült,
s víg meséket
olvasott...
Mese végén asztalkámra
helyezett egy
csomagot.
Kedves, kicsiny
tündérlánykák
rajzoltak és festettek,
s a mikuláscsomag mellé
letettek egy kis
könyvet.
Apró, pajkos kis
manócskák
csiszoltak és faragtak?
Kis ágyacskát
készítettek
alvós - Panna
babámnak.
Korán reggel felébredtem,
s nem hittem a
szememnek...
Álmomból az ajándékok
szekrénykémen
hevertek.
GYERE KICSIT
GYORSABBAN!
Kedves öreg apóka!
Hiányzol már nékünk!
Gyere kicsit gyorsabban!
minden arra
kérünk.
Jó lenne, ha idén is
sok játékot hoznál,
s letennéd a puttonyod
a játékos
polcnál.
Kitennéd a babákat,
autókat,
könyvet...
Hidd el, hogy a puttonyod
utána már
könnyebb.
Emlékszem, hogy tavaly
is
sokat autóztunk,
elmondtál egy szép
mesét,
és együtt
daloltunk.
Az idén is tanultunk
néhány kis dalt néked.
Gyere kicsit gyorsabban!
Ugye
megígéred?
APRÓ, ÖREG
APÓKA
Nagy botjára támaszkodik
apró, öreg apóka.
Szakállát a szél
cibálja,
lépte ropog a
hóba...
Hátán nehéz puttonyt
cipel,
görnyedve jár alatta.
Nagy zsákjából
kikandikál
sok-sok édes
falatka.
ISMEREK EGY ŐSZ
APÓKÁT
Ismerek egy ősz apókát:
nagy szakálla hófehér,
piroslik a ruha rajta,
nagykabátja földig
ér.
Hó-országban van a háza,
ahol térdig ér a hó.
Biztosan már kitaláltad:
ő a kedves
Télapó.
Hamarosan eljön hozzád,
hogyha jó gyerek leszel,
s ablakodba tiszta csizmát,
kis cipőcskét
kiteszel.
TÉLAPÓ A HÓFELHŐK
KÖZÖTT
Elindult az ősz apóka
hó - sisakos házából...
Magasan a felhők közül
lenézett a
szánjából.
Kopár volt a rét, az
erdő,
didergett az almafa.
Nem volt puha takarója,
csak néhány szem
zúzmara.
Odaterelt néhány felhőt:
szórják szét a
pelyheket...
Hisz december akkor szép,
ha szánkóznak a
gyerekek.
Megrázta a fellegeket:
nagy pelyhekben hullt a
hó.
Fehér bunda lett a tájon
-
szánon siklott Télapó.
| 
